A királyok városa - Székesfehérvár

Székesfehérvár megyei jogú város a Dunántúlon, a Közép-Dunántúli régióban, Fejér megye székhelye.

Az egyik legnagyobb múltú magyar város, hajdani királyi székhely. Székesfehérvár - középkori nevén Alba Regia - Magyarország egyik legősibb városa, mely öt évszázadon át volt koronázások és temetkezések színhelye. Összesen 37 királyt, 39 királynét koronáztak, és 15 uralkodót temettek el a nagy múltú királyi város falai között. Itt tartották az országgyűléseket, itt volt a királyi trón, itt őrizték az ország kincstárát, az állami levéltárat, s a királyi hatalom jelképeit: a Szent Koronát, a jogart, a kardot és a palástot.
 

Fekvése

Budapest és a Balaton között félúton fekszik, a Móri-árok déli végénél, a Velencei-tótól 10 km-re. Budapest felől a 7-es főúton, illetve az M7-es autópályán érhető el. Vasúton Budapest felől a nagykanizsai vonalon közelíthető meg, de több más irányban is rendelkezik kapcsolattal.

Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 102 057 fő, ebből 98,9% magyar, 0,4% cigány, 0,3% német, 0,04% szlovák, 0,36% egyéb. Lakott lakások száma: 38 956

Története

A város területén már az újkőkorszakból (i. e. 5. évszázad) is található emberi település nyoma. A római korban a közeli Gorsium a Balaton és a Velencei-tó között kereskedelmi utak fontos csomópontja volt. Ezen a területen keresztül vezettek a kereskedelmi utak a Móri-árkon és Veszprém környékén keresztül északra és nyugatra, délkeletre a Balkán-félszigetre, északkeletre a dunai átkelőhely felé (a mai Budapest területén), és végül a Balaton partjainál az Adria és Itália felé. Fehérvár ma is a Dunántúl vasúti és közúti csomópontja.

A várost 972-ben alapította Géza fejedelem a Gaja-patak és a Sárvíz által táplált mocsarakból kiemelkedő négy szigeten. Ezek egyike a mai belváros. Géza kicsiny kővárat épített, benne a fejedelmi palotával és egy templommal. Középkori latin neve Alba Regia volt.

István emelte Fehérvárt várossá és a királyság világi központjává, ő építtette a királyi bazilikát is (1003-1038). (A bazilika azonban egyházi és világi jelentősége ellenére nem volt székesegyház, mert István király Fehérváron nem alapított püspökséget, valószínűleg az egyházi és világi hatalom szétválasztásának szándékától vezérelve. A város egyházi jelentőségét a középkorban az itt működő tekintélyes társaskáptalan adta.) Évente kétszer tartottak itt királyi törvénykezési napot. 1526-ig 43 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek Fehérváron.

A 11. században a város a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt. A középkorban a város jelentősen fejlődött, a mocsárból kiemelkedő dombokon elővárosok jöttek létre, ahol szerzetesrendek, kézművesek és kereskedők telepedtek le. 1222-ben II. András itt bocsátotta ki az Aranybullát, mely tartalmazta a nemesek jogait és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja.

1242 tavaszán a tatárok megpróbálták elfoglalni a mocsárral körülvett várost, melyet azonban a hirtelen jött hóolvadás megvédett a mongol lovasok betörésétől, akik így nem tudtak a várfalhoz jutni. A 13. és a 15. század között az okmányok egy sor palota építéséről számolnak be. A középkorban virágkorát élő város képét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg.

A mohácsi csatát (1526) követően Buda 1541-ben került a török kezére, majd 1543-ban Fehérvár is elesett. Innentől 1688-ig a város végig török kézen volt, eltekintve egyetlen évtől: 1601-ben a várost átmenetileg sikerült visszafoglalni. A török hódoltság idején a város lakosságának nagy része elmenekült, az élet a városban szinte lehetetlenné vált. A megszállók csak néhány épületet emeltek, és sokat leromboltak, illetve az elhanyagolt épületek rommá váltak. Ennek a pusztulásnak esett áldozatul a középkorban még Európa-hírű pompás királyi bazilika is. A török igazgatási beosztás szerint a város a budai vilajet fehérvári szandzsákjának volt a székhelye.

A 18. század kezdetétől a város újabb felvirágzását élte. A helyi magyar és szerb lakosokhoz német és morva lakosok költöztek. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot, de nem lett többé az ország fővárosa.

A későbbi Habsburg uralkodók a törvénykezési napot a hozzájuk közelebb eső Pozsonyba helyezték át, és ott is koronázták magyar királlyá őket, királyi székhelyük pedig Bécs volt. A 18. század közepén nagyobb építkezések kezdődtek, például a ferences templom és rendház építése, a jezsuiták templomépületei. Középületek, barokk paloták és polgárházak épültek. A város fejlődése az 1720 és 1870 közötti képeken jól követhető. 1777-ben Mária Terézia az egyik újonnan alapított püspökség székhelyévé tette a várost. A püspöki palota a királyi bazilika egykori területének egy részére települt, építéséhez sokat felhasználtak az egykori templom kövei közül.

A reformkori nemzeti öntudatra ébredés hatása olyan erős volt, hogy a túlnyomórészt német lakosság is fokozatosan beolvadt a magyarságba. 1848. március 15-én a fehérvári polgárság és fiatalság is csatlakozott a forradalomhoz. A forradalom és az azt követő szabadságharc leverése után az időközben óriásira nőtt Budapest árnyékában Fehérvár alig iparosított agrárvárossá vált.

A királyi törvényszéknek, a megyei főügyészségnek és a fogháznak (ma Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) helyt adó épületkomplexum 1902-ben készült el

A két háború között, a trianoni békeszerződés után viszont fellendülés következett be, a háborús előkészületek miatt több nagyüzemet alapítottak.

A II. világháború után erőltetett iparosítás következett. Többek között alumínium-hengerművet és motorjárműgyárat alapítottak.
 

A város életében hosszú ideig az Ikarus autóbuszgyár és a Videoton rádió- és televíziógyár volt a legfontosabb munkáltató. Az 1945-ben még csak 35 ezer lakost számláló város lélekszáma az 1970-es évekre 100 ezerre nőtt.
 

A középkori városfalakon kívül mindenütt nagy lakótelepek épültek, a belváros azonban megőrizte barokk karakterét. A legjelentősebb barokk épületek a székesegyház, a Püspöki palota és a Városháza. Székesfehérvár számos felfedezni való történelmi emléket rejt magában. Pompás barokk és klasszicista épületei, templomai, szobrai, művészeti értékei ma is utazásra késztetik a dicső múltat megismerni vágyó vendégeket.

Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai sok középkori maradványt tártak fel a város területén, amelyeket restauráltak és kiállítottak. A Romkertben találhatóak a románkori bazilika maradványai és I. István király szarkofágja a 11. századból.

Itt él a megye lakosságának közel 40 százaléka. A megyeszékhely egyben püspöki székhely is. A város megbecsüléssel őrzi ezt a korszakát, mint ahogy büszke barokk belvárosára, amely látni- és néznivalók sokaságával nyűgözi le a látogatót templomai, múzeumai, szép barokk palotái révén.

A mai Székesfehérvárt az teszi egyedülállóvá, hogy a történelmi múlt páratlan gazdagsága szerencsésen ötvöződik a modern iparvárossal. Megőrizve, megtartotta történelmi értékeit, építészeti báját, de létrehozta azt a modern ipari bázist, amelyik európai nívón működik és termel. Az elmúlt években egész Európát és benne hazánkat érintő recesszió hatását Székesfehérvár sem védhette ki, de a legutóbbi időkben a város gazdasági fejlődése újra lendületet vett. A befektetők bizalmából új munkahelyek létesülnek, új gyárbővítések, áruházi építkezések, új lakásépítések kezdődtek el. Független kutatók szerint Székesfehérvár ma az egyik legiparosodottabb város az országban, és Budapest után nálunk a legmagasabb a vásárlóerő. A város gazdaságilag felzárkózott Európához, kialakult és megerősödött egy olyan gazdasági környezet, amely biztos alapot adott a stratégiai befektetések számára.

Székesfehérvár nemcsak emberléptékű, de emberbarát város is, ahol a lakók és vendégek egyaránt jól érezhetik magukat a barátságos környezetben, a vendégszerető fehérváriak révén.

II. Rákóczi Ferenc (született Borsiban, 1676. március 27-én, elhunyt Rodostóban, 1735. április 8-án)

I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fia Borsiban (ma Borsa, Szlovákia) jött világra. A Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem.

Származása, családja

Apja, I. Rákóczi Ferenc, aki még fia csecsemőkorában meghalt. Nagyapja, déd- és ükapja, I. és II. Rákóczi György, valamint Rákóczi Zsigmond egyaránt erdélyi fejedelmek voltak. Anyja, Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya, a költő Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Egyetemi tanulmányait követően az ifjú Rákóczi (sógora, Aspremont gróf tanácsára) önállóan döntött házasságáról, s az udvar engedélye nélkül vette feleségül Sarolta Amália hercegnőt, Károly (1649-1711) hessen-rheinfelsi herceg és Leiningen-Westerburg Alexandra Julianna (1651-1703) grófnő leányát. Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, s a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze a főoltár előtt. (Rákóczi felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is.)

A házasságból három gyermek született: Lipót (1696. május 28.), József (1700. augusztus 17.), György (1701. augusztus 8.) Közülük Lipót már 1700 elején elhunyt. (Sarolta Amália 1706. november 16-án még egy kislánynak adott életet, aki azonban csak néhány hetet élt, s akinek bizonyosan nem Rákóczi volt az édesapja.).

Neveltetése

Mint árvát édesanyja, Zrínyi Ilona szerette volna gyámsága alá venni, I. Lipót császár tanácsosai azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Rákóczi és nővérének gyámsága Lipótot illeti, főképp, mert I. Rákóczi Ferenc végrendeletében fiát Lipót pártfogásába ajánlotta.

Nehézségek árán azért sikerült keresztülvinni, hogy a Rákóczi-árvák gyámságát Lipót főgyámsági jogának fenntartása mellett anyjukra, Zrínyi Ilonára ruházzák.

A család előbb Munkács, Sárospatak és Regéc váraiban lakott, majd 1680-tól (a nagymama, Báthory Zsófia halála után) végleg munkácsi várukba költöztek, amely iránti vonzalmát Rákóczi haláláig megőrizte.

Anyja mellett Kőrössy György kamarás (udvarmester) és Badinyi János is részt vettek nevelésében.

Ezek után Kolonics érsek lett a hivatalos gyámja, aki Prágában és Jindřichuv Hradec-ben neveltette a jezsuitáknál. Itt sokat szenvedett, a rideg, szeretet nélküli környezetben. Rákóczi már egyetemre járt, amikor a Törökországban élő Thököly Imre felajánlotta: ha feleségét, Zrínyi Ilonát kiengedik hozzá, szabadon bocsát egy elfogott császári tábornokot. I. Lipót kelletlenül, de beleegyezett a cserébe. Azt azonban nem engedte meg, hogy Rákóczi Ferenc elbúcsúzhasson édesanyjától, Zrínyi Ilonától. Rákóczi tervezett házasságát is meghiúsította a bécsi udvar. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat. Barátja, Bercsényi Miklós gróf is arra biztatta, hogy lépjen anyja örökébe, és szálljon szembe a császárral.

Jakobey Károly: Zrínyi Ilona képmása (1881 37 x 29 cm, olaj, vászon, magántulajdonban)

Thököly Imre képmása. (Olaj, vászon, 92,5x61cm) Egykorú festmény Bath marquis longleati kastélyában

A Thököly-szabadságharc vége

Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre nem avatkozott a gyerekek nevelésébe, ő inkább a politikával foglalkozott. A törökök kudarca Bécs ostrománál keresztül húzta a kuruc király terveit, az Oszmán Birodalom bizalmatlansága vele szemben is megnőtt. Rákóczit ekkor személyes céljaira kívánta felhasználni és kezesként Konstantinápolyba küldte volna; anyja azonban nem akart megválni fiától.

1686-ban Antonio Caraffa ostrom alá vette Munkácsot, amit a császári csapatok már az előző év novemberében körülzártak. A várat Zrínyi Ilona két évig sikeresen védte, de végül 1688. január 17-én kénytelen volt megadni magát. A kapituláció után a Rákóczi-árvák összes javait visszaadták, ők maguk azonban atyjuk végrendelete értelmében I. Lipót gyámsága alá kerültek. Zrínyi Ilonával együtt Bécsbe kísérték őket, ahonnan csak a császár engedélyével távozhattak. Közben 1699. január 26-án megkötötték a karlócai békét, amely Thökölyt és Zrínyi Ilonát száműzetésbe kényszerítette. A fiatal Rákóczi Bécsben maradt, a császár kezei alatt.

Thököly bujdosó kurucai a közhangulatot felhasználva éppen Rákóczi birtokán, a Hegyalján támasztottak zendülést. Meglepték és elfoglalták Tokaj, Patak és Újhely várát, és Rákóczit akarták megnyerni vezérüknek. Ő azonban kitért a szervezetlen, parasztlázadás-szerű mozgalom elől. Sietve távozott Bécsbe, hol az udvar előtt megpróbálta tisztázni magát a gyanú alól, hisz korábban jezsuiták nevelték.

I. Lipót császár (ismeretlen festő)

A szabadságharc

Rákóczi a Habsburgok ellenségeként számon tartott XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért, akivel felesége révén rokonságban is állt. A Bourbon - Habsburg ellentét kiéleződésére már csak a megüresedő spanyol trónért folytatott versengés (spanyol örökösödési háború) okán is számítani lehetett, Rákóczi lépése ezért önmagában logikusnak tűnhetett, ám a Napkirályhoz írott leveleit rosszul megválasztott bizalmasa, egy Longueval nevű császári tiszt a bécsi udvar kezébe juttatta. A fiatal főurat ezért 1701. április 18-án nagysárosi kastélyában letartóztatták és előbb Eperjesre, majd Kassán, Miskolcon, Budán és Mosonmagyaróváron át Bécsújhelyre szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy az ítélet (éppúgy, mint annak idején nagyapja, Zrínyi Péter esetén) csak halálos lehet. Rákóczi így felesége és a börtönparancsnok, Gottfried Lehmann kapitány segítségével 1701. november 7-én éjjel megszökött, és egy apródja, Berzeviczy Ádám kíséretében Lengyelországba menekült. Itt ismét találkozott Bercsényivel, és újra felvették a kapcsolatot a francia udvarral.

A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek. Ő elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Lawoczne mellett Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főnyire emelve a sereg létszámát. Bercsényi némi francia pénzzel és 600 főnyi lengyel zsoldoscsapattal érkezett a fejedelemhez.

A nemesek nagy része azonban nem állt mellé, mivel az egész felkelést parasztlázadásnak tekintették; úgy tűnt, Rákóczi hiába bocsátotta ki Vásárosnaményban kiáltványát a szabolcsi nemességhez. Elsőként a hajdúkat sikerült meggyőznie, így 1703. szeptember végére Magyarország a Duna vonaláig irányítása alá került, majd hamarosan a Dunántúl nagy részét is sikerült elfoglalnia.

Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, ezért kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. Azonban amikor 1704 augusztusában a höchstädti csatában angol segítséggel legyőzték az egyesített francia-bajor hadsereget, nemcsak a spanyol örökösödési háborúban kerültek fölénybe, hanem egyúttal azt is megakadályozták, hogy a kurucok serege egyesüljön a bajor-francia segéderővel. Ezzel Rákóczi nehéz helyzetbe került, mind hadi, mind anyagi értelemben. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása is meghaladta erejét. Ezért a pénzhiány ellensúlyozására rézpénzt veretett; ezt viszont nem volt könnyű forgalomban tartania az ezüstpénzhez szokott Magyarországon.

A hadszíntéren váltakozó szerencsével folytak a csatározások, de 1706 után Rákóczi seregei fokozatosan visszaszorultak.

1705. július 3-án a fejedelem beszédet intézett Gyömrőn katonáihoz, melynek hatása a szabadságharc további katonai sikereiben mutatkozott meg (az egyetlen kézírásban megmaradt teljes műve).

Az 1705 szeptemberében megtartott szécsényi országgyűlés vezérlő fejedelemmé választotta Rákóczit (bár 24 tagú szenátust rendelt mellé), majd fölhatalmazta őket a külügyek (és a béketárgyalások) irányítására.

Anglia és Hollandia kezdeményezésére 1705. október 27-én újra megindultak a béketárgyalások a szövetséges rendek és a császáriak közt. Stratégiáját mindkét fél az állandóan változó katonai helyzethez igazította és Erdély hovatartozását illetően sem jutottak dűlőre; sem a császár, sem Rákóczi nem óhajtott lemondani róla. A franciákkal kötött szerződés ügye sem haladt előre, ezért a fejedelem a függetlenség kikiáltása mellett döntött, hogy tárgyalóképes félként könnyebb legyen számára a szövetségek kötése.

1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Rákóczi javaslatára, Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. Azonban sem ez, sem a rézpénzinfláció visszaszorítására tett kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. XIV. Lajos továbbra sem írt alá semmilyen szövetséget a magyar fejedelemmel, így a szabadságharcosok magukra maradtak. Felmerült egy, az oroszokkal kötött szerződés lehetősége, de ezt a reményt sem sikerült valóra váltani.

1708. augusztus 3-án a trencséni csatában a fejedelem lova felbukott, és Rákóczi ájultan esett le róla. Mivel a kurucok azt hitték, hogy meghalt, az egész had szétfutott. Ezt a csatavesztést többé nem heverték ki. Egyre több kuruc vezér állt át a császár táborába büntetlenséget remélve, és Rákóczi visszaszorult Munkács és Szatmár környékére.

Nem bízva a császár által megbízott tárgyalófél, Pálffy János szavában, a fejedelem 1711. február 21-én elhagyta Magyarországot, Lengyelország felé véve az irányt.

Madarász Viktor: Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf a bécsújhelyi börtönben (1864. olaj , vászon 177 x 237 cm)

Veszprémi Endre: II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása

id. Georg Philipp Rugendas: Kuruc - labanc lovas párbaj (olaj, vászon, 29x35,5 cm, Magyar Nemzeti Múzeum)

Rákóczi erdélyi fejedelmi előterjesztéseinek címlapja. (A Magyar Nemzeti Múzeum)

Thán Mór: Az ónodi országgyűlés (1864 Olaj, vászon, 131 x 174 cm Parlament, Budapest)

A békekötés

Rákóczi távoztában Károlyi Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát. Károlyi folytatta a korábban megkezdett tárgyalásokat Pálffyval mint császári biztossal, s mindent megtett a békekötés érdekében. Miután Rákóczi teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, Károlyi végül arra a meggyőződésre jutott, hogy a katonai vereség elkerülése érdekében a fejedelem ellenében is békét kell kötni. Ennek értelmében 1711. április 30-án Szatmár mellett, a nagymajtényi mezőn 12 000-nyi felkelővel lerakta a fegyvert, átadta zászlóit és letette a hűségesküt.

A szatmári béke Rákóczira nézve a körülményekhez képest kedvező volt. Kegyelmet biztosítottak neki, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, és ha nem akart volna az országban maradni, a hűségeskü letétele után Lengyelországba távozhatott volna. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit; nem bízott az udvar őszinteségében, s érvényesnek sem tartotta azt a szerződést, amelyet Pálffy I. József időközben bekövetkezett halála után, tehát a tőle nyert teljes hatalom megszűntével kötött meg.

Gróf Károlyi Sándor (ismeretlen művész korabeli festménye)

A bujdosás

A távollétében és hozzájárulása nélkül Károlyi Sándor által április végén megkötött szatmári békét nem fogadta el. Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát, és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el.
1711 és 1712-ben Lengyelországban maradt - azt remélve, hogy a katonai helyzet még megváltozik -, hol a főurak kitüntetett figyelemben részesítették. Ez idő alatt Sárosi gróf álnéven Danckában (Danzig) lakott.

1712. november 16-án Danckából Angliába ment, ám a bécsi udvar tiltakozása miatt az angol királynő nem fogadta be. Ekkor Franciaországba evezett.
1713. január 13-án Dieppe-ben partra szállt, s már április 27-én emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, melyben szolgálataira hivatkozott és kérte, békekötéskor ne feledkezzenek meg Magyarországról. Rákóczi a Grois Bois-ban lévő kolostorban is volt. Ám a béke 1713 és 1714-ben Utrechtben és Rastadtban anélkül köttetett meg, hogy Rákóczit vagy hazáját egy árva szóval is említették volna. Még arról sem intézkedtek, hogy Rákóczinak a bécsi udvarnál lévő fiait apjuknak kiadják.

A fejedelem a francia udvarnál, bár hivatalosan nem ismerték el, nagy kegyben állott, azonban XIV. Lajos 1715. szeptember 1-jén bekövetkezett halála után már itt sem érezte jól magát.

1717 szeptemberében a háborúban álló Törökország meghívására 40 főből álló kísérettel útnak indult, és Spanyolország érintésével október 10-én partra szállt Gallipoliban. Törökországban ünnepélyesen fogadták ugyan, de arról, hogy - mint ő kívánta - külön keresztény sereg élére állítsák, tudni sem akartak.
Azt remélte, hogy a török-osztrák háború lehetőséget ad a szabadságharc újbóli megindítására. Ez azonban meghiúsult, s ezután a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el. 1718. július 21-én megkötötték a passzarovici békét, amelyben a Porta megtagadta a bujdosók kiadatását.
A császári követ még két év múlva is követelte kiadatásukat, de a szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. Bujdosókból alakult kicsiny kíséretével itt élt haláláig.
Egyhangú, jóformán zárdai életet élt, melyet csak néhanapján szakított meg egy-egy vadászat, vagy valamely újonnan érkezett honfitárs. Ezek közt legnevezetesebb Rákóczi György, a fejedelem fia volt.

Than Mór: II. Rákóczi Ferenc visszautasítja a szatmári békét

III. Ahmed szultán. Egykorú metszet után. Aláírása: Achmeth III. Türkischer Gross-Sultan. - Szilágyi Sándor gyűjteményének példányáról

Amikor Rákóczi 1722-ben felesége haláláról értesült, Rodostóban is bőven aratott a halál. Felütötte fejét a pestis, s a bujdosók közt is pusztított. Esterházy halála mélyen megdöbbentette Rákóczit, s már végrendelet írásának gondolatával foglalkozott. Gyermekei és azok sorsa egyre többet és többet foglalkoztatta. Ősszel Liselottnak írva azon aggodalmának adott kifejezést, hogy fiait váratlanul és méltatlanul házasítják majd meg Bécsben.

1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy visszatérhet Magyarországra, de ez a reménye nem teljesedett be. Két év múlva 1735. április 8-án elhunyt.

Halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bajtársai érdekében. Mindegyikről megemlékezett valami adománnyal 1732. október 27-én kelt végrendeletében, melynek végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg.
A nagyvezírnek és Franciaország konstantinápolyi követének külön levélben kötötte szívére, hogy holta után ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról.
A fejedelmet évek óta, 1713-tól kezdve kínozta a köszvény, de csak pár hétig minden évben. 1694-ben negyednapos hideglelésben szenvedett, de nagyobb betegség csak 1727-28-ban látogatta meg, mikor háromnaponként kirázta a láz. 1704-ben Szeged alatt valami tífusz-féle megbetegedésen ment át. Különben egészséges és erős szervezetű ember volt, s ilyen gyors leromlása megdöbbentette környezetét.

Rákóczi megkísérelte leküzdeni a rosszullétet, bár amint a hiányos adatokból meg lehet állapítani, tüdőgyulladása (Pneumonia biliosa) volt. 25-én felöltözött s átvánszorgott a kápolnába, hogy a Boldogasszony-napi nagymisén részt vegyen.

Nem akarta tudomásul venni, hogy beteg. Bármennyire kérték, mégis foglalatoskodott tovább, s naponta megjelent a templomban, s együtt ült étkezésnél az udvarral. De panaszait, hogy szíve, gyomra fáj, már nem tudta elhallgatni.

Nagyböjt volt, s orvosa, s papja hiába kérték, hogy egyék, böjtölt. Április elsején annyira rosszul lett, olyan hidegrázáson ment át, hogy többet nem tudott a templomba átmenni. De azért azon volt, hogy betartsa a napirendet.

Április 7-én azonban annyira rosszul lett, hogy papot hivatott és meggyónt, megáldozott. Majd felolvastatta 1732-ben írt végrendeletét, s azon József fiára való tekintettel egyet és mást változtatott. Mindez nagyon kimerítette. Ketten támogatták, amikor karszékéből felállt, de még maga ment be a hálószobájába.

Az ágyban még beszélt, de már alig lehetett érteni, hogy mit. Éjféltájban a bujdosók aggódó körében felvette az utolsó kenetet.
Reggeli három órakor, 1735 április 8-án hajnalban, nagypénteken, szemei előbb felnyíltak, majd kevéssel utóbb fennakadtak.

Rodostó, Rákóczi-ház Egykori ebédlőpalotájának rekonstruált másában található a Rákóczi Múzeum.

Rákóczi rodostói kápolnája. (A szegletképen: az épület külseje. Beszédes Kálmánnak a Magyar Történelmi Társulat tulajdonában levő vázlata után rajzolta Cserna Károly)

II. Rákóczi Ferenc fejedelem sírja Kassán

Az életében annyit fáradt és szenvedett fejedelem megpihent és megnyugodott....

A balzsamozó orvosok felboncolták, s gyomrában súlyos elváltozásokat találtak. Agyát is kiemelték, s úgy találták, hogy akkora, mint két más embernek. Szívét urnába tették, hogy végrendelete szerint elküldhessék a grosboisi kamalduliak templomába.
A boncolásnál eltávolított részeket a rodostói görög templomban egy ládában azonnal elföldelték. A bebalzsamozott tetemet a spanyol aranygyapjas rend egyenruhájába öltöztették, cédrusfa koporsóba tették. Imára kulcsolt kezébe édesanyja jeruzsálemi olvasóját adták, s nyakára fűzték Báthori Zsófiának, nagyanyjának, talizmánját.

Április 13-án közszemlére tették ki a tetemet. A törökök nem ismerték meg. Azt suttogták, hogy elutazott, s helyébe más valakit öltöztettek fel. Április 15-én temették el egy bolthajtásos mély üregbe, a közelben lévő Belvedere-kioszk alá. Július elején a rodostói ideiglenes sírból kiemelték s átcsempészték Konstantinápolyba.
Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban temették el.

Tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a porta engedélyének megérkezte után, 1735. július 6-án Konstantinápolyba vitte, és az ottani galatai, akkor a jezsuiták kezén lévő St. Benoît-, azaz Szent Benedek-templomban helyezte el - végakaratának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé.

A fejedelem síremléke előbb a 1848-as emigránsok híradásai, majd tudományos expedíciók révén került a hazai érdeklődés homlokterébe.

A XIX. század második felében került sor a Thököly- és Rákóczi-hamvak felkutatására Nikodémiában (Izmir) és Konstantinápolyban. A felkutatás vezetője Thaly Kálmán volt, aki sok szorgalommal kutatta a korszak magyar történelmének eseményeit. Thaly Kálmán 1888-ban kereste fel a most már a lazaristák kezében lévő Szent Benedek-templomot, ahol F. X. Lobry volt a rendfőnök, aki szívesen fogadta, és örömmel is vette szándékát. Közölte azonban, hogy a hamvak megtalálására csak engedély birtokában kerülhet sor, amelyet Bonetti internuncius útján lehet beszerezni.

Az internuncius meg is adta az engedélyt a következő feltételekkel:
1. A feltárás a zárt templomban történjék, mert el akarják kerülni, hogy az ásatást tömeg vegye körül, mint ahogy 1839. július 23-án történt.
2. A megnyitásnál csak Thaly, Fraknói Vilmos és a lazaristák vegyenek részt.
3. A feltárás eredményeit titokban kell tartani két éven keresztül.
4. A történetírók emlékeket vihetnek magukkal.

Ezután tizenöt év telt el, s 1904-ben I. Ferenc József engedélyt adott a hamvak hazahozatalára. Az engedélyben többek között ez áll: Hála legyen érte az isteni gondviselésnek, azok az ellentétek és félreértések, melyek súlyosan nehezedtek elődeinkre századokon át, ma egy végképp letűnt korszak történelmi emlékei… Keserűség nélkül gondolhatunk tehát mindnyájan a mögöttünk álló borús korszakra, a király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, a kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. A király tehát megbékélt II. Rákóczi Ferenccel és bujdosó híveivel.

Hamvainak hazahozatalát 1904-ben engedélyezték, s 1906 elején megkezdődtek az előkészületek, majd az Országgyűlés 1906. október 24-én hozott törvényt a hazaszállításról. A hamvakat szállító különvonat 1906. október 28-án érkezett Budapestre.

A szabadságharc vezetőjének és több bujdosónak a földi maradványait ezután Kassára szállították, ahol október 29-én a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Mikes Kelemen (1690-1761) portréja (R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora. Magyar Könyvklub - Helikon, Budapest, 1997, 101. oldal) 1717-1758 Törökországi levelek: Mikes Kelemen legfontosabb és legnépszerűbb munkája ez a 207 levélből álló sorozat, amelyet csak jóval a halála után adtak ki nyomtatásban. Mikes a fejedelem hűséges embereként (bár nem bizalmasaként) írta őket, és fejedelmükkel, II. Rákóczi Ferenccel a Márvány-tenger parti Rodostóba száműzött magyar kolónia negyvenegy évét foglalja magába.

II. Rákóczi Ferenc címere

II. Rákóczi Ferenc újratemetése. Tisza István gróf miniszterelnök javaslatára Ferenc József 1904 áprilisában rendelte el II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát Törökországból.

Válasszunk oly utat, mely által boldogulásunkat leginkább remélhetjük!

(II. Rákóczi Ferenc)

The civilian population in Székesfehérvár urged the foundation of a higher elementary school for boys.
In accordance with the requests the school (Hungarian Royal Higher Elementary State School for Boys) started work in 1920. In September 1921 the boys' school moved to Mirth’s old but spacious gendarme barracks. The first 32 school-leavers were examined on their knowledge in the school year of 1922 and 1923. Regarding the rising number of pupils, classrooms were rented in the city to meet the requirements. In 1927-28 the plans of the new school building were finished. The cornerstone ot the institution was placed on 22nd June, 1931. The new school was completely finished in the spring of 1931. The school was named after the deceased Minister of Education Kunó Klebelsberg in 1932. In 1943 the building, which was seized for military purposes by Hungarian and then by Russian soldiers, was seriously damaged. In 1944 and 1945 a new social structure made it possible to set up a democratic educational system. After the Second World War most of the politicians agreed to develop the educational system in a democratic way. The Hungarian civilian education came to an end in 1947 when the school celebrated 28 years of existence.

The name of the school

From 1922 to 1932: Hungarian Royal Higher Elementary State School for Boys (Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola)
From 1932 to 1945: Hungarian Royal Earl Kuno Klebelsberg Higher Elementary State School for Boys (Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Gróf Klebelsberg Kunó Polgári Fiúiskola)
From 1945 to 1946: Székesfehérvár Higher Elementary State School for Boys and Girls and Independent State (Primary) School No 2 (Székesfehérvári Állami Polgári Fiú- és leányiskola és II. számú Önálló Állami Általános Iskola)
From 1946 to 1948: State (Primary) School No 2. (II. Számú Állami Általános Iskola)
From 1948 to1952 : Marx Square State (Primary) School (Marx Téri Általános Iskola)
From 1952 to 2008: II Rákóczi Ferenc Primary School (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola)
From 2008 - current: II. Rákóczi Ferenc Hungarian-English Bilingual Primary School (II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola)

From the era of Rákosi we only know that the signs of penetrating crisis had quite an effect on the school life and atmosphere. During this short period (from 1948 to 1952) our institution had six school headmasters and this fact could not have been good for the education. Despite being in a difficult state five study circles were offered the children (Physics, Maths, Chemistry, Hungarian Literature and Technology). One of the most outstanding among them was the Technology study group lead by Félix Szittya. According to the available documents, toys and useful objects were made by the children and following the traditions they organised exhibitions to display their work. The regular supervision of the education - by school inspectors started again in 1951.

The building and the surroundings

The front school yard was planned by János Gévai, who was a pupil of our school. The trees which are in the back yard were presents from a state farm and were planted by pioneers. The foreground was embellished in 1962. In the same year, the statue of Singing Children (Éneklők) was erected by the famous sculptor László Szabó. A partial renovation of the building began in 1981 and was finished in 1981-82. The moving was a hard job again and unfortunately several historical objects and documents disappeared.

Changes

After the opportunities given by the codification of the educational law in 1985, the autonomy of schools strengthened and the choices in education widened. In the late 80s the progress was more spectacular and schools started to be sharply divided. This situation helped those institutions that could react fast. Although the possibility of creating a syllabus was given to every school, most of these institutions followed a non-risky, well-practised way of education. In the 1990s several decisions were made in education-policy that forced the schools to regenerate themselves.

It sounds rather commonplace but the only chance to make our economy prosper is to renew the methods and contents of education. The develpoment started within the framework of HEFOP (Human Resource Operative Programme) taking in the recommendations of the European Commission. Our institution joined this programme in 2006-07. The main intention of the programme is to enable young people to be fit for real life and lifelong learning. The emphasis is put on the competence, abilities, skills and the development of applicable knowledge instead of heaping up factual material. The introduction of the programme was followed with great attention. Many people were curious about our lessons and were invited to get an insight into our new teaching attitude and method. The teaching process based on cooperation and groupwork was well-received by our pupils although the preparation for these lessons was tiring and time consuming.

We put a great emphasis on our traditions: there are competitions organised every year in Maths, spelling, read comprehension, English and football. In May we usually have a special gala performed by our talented children. We also organise a Christmas-programme, folkdance show, a carnival and a parent-teacher ball.

Language teaching

Languages in our school have been taught since 1975. For the first time our children had the chance to take alanguage examination in 1989. Since 1989 about 100 pupils could get a lower (or intermediate) state examination. Last year 13 children met the requirements of a lower oral examination in English.

2008 meant an important milestone in the life of our school: we started a bilingual school. Children in class 1, 2 and 3 are learning English in divided groups five times weekly, and above all school subjects like Music, Art and Physical Education are taught in English as well. We are also supported by a native speaker called Neil Muggeridge who teaches our pupils once a week. Those children who cannot take part in the bilingual language education can take the opportunity of Kids’ Club.

As for the newcomers they are divided into different groups according to their level of English. They are asked to take an oral and a written test in August. Those children who cannot gain admittance to the bilingual class have the opportunity to be taught in accordance with a simplified syllabus. Children from our school district are given preferences regarding admission, but we are able to provide the possibility of teaching for those from further away in the case of unfilled spaces.

We regularly organise guided tours to England, where the pupils are able to apply their language knowledge among native speakers.

We are especially proud of our ability of revival and we face the challenges bravely.

"Válasszunk oly utat, mely által boldogulásunkat leginkább remélhetjük!"

(II. Rákóczi Ferenc)

A Székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola közel kilenc évtizedes múltra visszatekintő 8 osztályos belvárosi általános iskola. Iskolánk céljait és az itt folyó munka jellemzőit több évtizedes tapasztalat formálta.

Nevelőtestületünk hitvallása szerint az iskola legfontosabb feladata, hogy olyan fejlődési lehetőséget biztosítson az ide járó gyermekek számára, amellyel jó esélyt teremt a továbbtanuláshoz és az új közösségekbe való bekapcsolódáshoz. Iskolánk fő vonzereje az igényes szakmai, pedagógiai tevékenység, az idegen nyelv, az anyanyelv és a természettudományok korszerű színvonalas oktatása.

A polgárosodó Székesfehérvár lakossága több esetben szorgalmazta fiú polgári iskola létesítését. Az igényekkel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a város közötti hivatalos megállapodás értelmében 1920-ban kezdte meg működését a Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola. 1921 szeptemberében költözött az iskola a Mirth-féle csendőrlaktanya öreg, de tágasabb épületébe. Az első végzősöket (32 tanulót) az 1922/23. tanévben vizsgáztatták. Az egyre növekvő tanulólétszám miatt a délutáni órákban a vízivárosi, az Öreg utcai elemi iskolákban és az ipariskolában bérelt termekben is folyt az oktatás. Az 1927/28-as tanévben készültek el az új iskola épületének tervei. A létesítmény alapkövét 1931. június 22-én helyezték el. A város vállalta az építési költség 30 %-át, és a Horthy Miklós tér délkeleti oldalán biztosította az építkezéshez szükséges területet.

Az épület 1932 tavaszán került tető alá. Orth Ambrus budapesti műépítész tervei alapján épített vörös dísztéglás új épület avatására a leánygimnáziummal egy időben, 1932. november 19-én 11 órakor az Szent István teremben került sor. Ugyanekkor vette fel az iskola gróf Klebelsberg Kunó elhunyt kultuszminiszter nevét. A beköltözés november 3-án történt. Az 1943 tavaszán előbb magyar, majd orosz katonai célokra (hadikórház) lefoglalt épület a háború alatt súlyos károkat szenvedett. Székesfehérvár 1944 őszén, 1945 tavaszán a magyarországi harcok középpontjában volt. 1945-ben hazánkban létrejött új társadalmi struktúra lehetővé tette a demokratikus iskolarendszer kiépítését. A köznevelési reform első, egyben legjelentősebb lépése már 1945-ben megtörtént. A második világháború után a politikusok többsége egyetértett abban, hogy az iskolarendszert demokratikus irányba kell továbbfejleszteni. A hazai polgári iskolai oktatás 1947/48-as tanév végén, az iskola fennállásának 28. tanévében végleg megszűnt. 1948 szeptemberétől (az iskolák államosítását követően) az intézményt Marx Téri Általános Iskola néven összevonták az épületben önállóan működő III. sz. Állami Leány Általános Iskolával.

Az intézmény nevének alakulása a kezdetektől napjainkig:

1922-1932 Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola
1932-1945 Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Gróf Klebelsberg Kunó Polgári Fiúiskola
1945-1946 Székesfehérvári Állami Polgári Fiú- és leányiskola és II. sz. Önálló Állami Általános Iskola
1946. szeptember 1.-1948 II. Számú Állami Általános Iskola
1948. szeptember 1.-1952 Marx Téri Általános Iskola
1952. szeptember 1.- II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
2008.július 1. II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

A Rákosi éra éveiből viszonylag kevés a forrás, annyi azonban mindenképpen megállapítható, az egész társadalmat átszövő, szaporodó válságjelek az iskolában is éreztették hatásukat. Az intézménynek e rövid időszakban (1948-1952) hat igazgatója volt, s ez semmiképpen sem válhatott - sok más tényező mellett - az oktatás javára.

Az első udvar parkosításának tervét Gévay János kertészmérnök, az iskola volt tanulója készítette el. Az épület mögötti területet szegélyező fákat az úttörők ültették. A facsemetéket a Mezőhegyesi Állami Gazdaság ajándékozta. Az iskola előtere is 1962-ben szépült meg, a parkosítással egyidőben állították fel Szabó László szolnoki szobrászművész az Éneklők című alkotását. 1981-82-ben megkezdődött a leromlott épület részleges felújítása, melynek során átfedték a tetőt, korszerűsítették a világítást, kicserélték a csővezetékeket és rákapcsolták az iskolát a városi távfűtésre. Az 1982/83-as tanévben befejeződött a felújítás. Igen nagy feladatot jelentett az újbóli visszaköltözés, a korszerűbb, de kisebb befogadóképességű épületbe.

Sajnos a költözés során számos olyan tárgy és dokumentum elveszett, ami átvészelve a korábbi évtizedek viharait ma is tanúskodhatna az iskola történetéről.

1984-ben kapta megbízását Móder József igazgató úr. 1989-90 a rendszerváltás időszaka volt. Megszűnt az orosz nyelv kötelező tanítása, helyette már mindenki választhatott az angol és német közül.

A különböző szintű tanulmányi versenyeken változatlanul jól szerepeltek az intézmény tanulói. 1996-97-es tanévben többéves vita eredményeként a parlament elfogadta a Nemzeti Alaptantervet, közismert nevén a NAT-ot. Az új törvényi szabályozás lehetőséget és egyben kötelezettséget is jelentett az iskolának a helyi pedagógiai program kidolgozására. A nevelőtestület a szülők, a gyermekek és a fenntartó igényeinek felmérésre alapozva készítette el a helyi programot. A pedagógiai programban jelentős szerepet kaptak az iskola hagyományai. A tantárgyak sorában változatlanul fontos szerep jutott az anyanyelvi, a természettudományi és az idegen nyelvi nevelésnek.

A városban a gyermeklétszám folyamatos csökkenése miatt napirendre került egyes iskolák bezárása, emiatt megváltozott az iskola körzete. A Móri út jelentős része került ide, ennek következtében tovább nőtt az osztályok száma és az egy osztályba járó tanulók száma is. 1997-98-ban a pedagógiai program és az ehhez kapcsolódó tantervek bevezetésének előkészítése jegyében telt a tanév. Sok gondot jelentett a tankönyvek kiválasztása az egyre bővülő és egyúttal kaotikussá váló piacon. A gyermekek elhelyezését belső átalakításokkal (szertárak megszüntetése, termek leválasztása) igyekezett az intézmény megoldani. A teremgondok enyhítését is szolgálja az úszás, a korcsolya oktatás, melynek már kézzelfogható eredményei is jelentkeznek a városi, megyei és országos versenyeken.

Az 1985-ös oktatási törvény adta lehetőségek nyomán megerősödött az iskolai autonómia, színesedett a képzési kínálat. A 80-as évek végén a folyamat felerősödött, ugyanakkor megindult az iskolák polarizálódása. Nagyobb városokban, így Székesfehérváron is markánsabban érződött mindez.

Ma már közhelyként hat az a tény, hogy hazánk gazdasági felzárkózásának záloga az oktatás tartalmának és módszertanának korszerűsítése. A fejlesztés a HEFOP (Humán Erőforrás Operatív Program) keretében az Európai Bizottság ajánlásait figyelembe véve indult meg. Iskolánk a kipróbáló konzorciumokat követve a 2006/2007-es tanévtől csatlakozott a programhoz. A program legfontosabb célkitűzése a fiatalok felkészítése a felnőttlétre és egész életen át tartó tanulás képességének kialakítására. A hangsúlyt az ismeretek halmozásáról a kompetenciákra, a képességek, készségek és az alkalmazásképes tudás fejlesztésére helyezte át.

A 2006-2007-ben bevezetett kompetencia alapú oktatás bevezetése jelentős változást hozott az iskola életébe. A program alapkoncepciója, az alkalmazott módszerek és a technikai eszközök új lendületet adtak a változtatásra, megújulásra mindig fogékony tantestületnek. A kollégák a korszerű szemlélettel azonosulva ismereteiket hatékonyan terjesztik a nevelőtestület, a szülők és a velünk együttműködő partnerek körében.

Intézményünk a fenti eredményekre alapozhatta a kor kihívásait követő megújulását a 2008-2009-es tanévben.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése az intézmény kezdeményezésére jóváhagyta törekvésünket, hogy két tanítási nyelvű osztályt indíthassunk. Tantestületünk komoly szakmai sikerként élte meg, hogy az önkormányzati fenntartású intézmények között egyedülállóként 2008. július 1-jétől iskolánkban két nyelven történik az oktatás.

2010. szeptember 1-jétől az intézmény igazgatója Timár Nicolette lett.

Intézményünk folyamatosan ápolja hagyományait: pl. Mihály-napi vásár, a Rákóczi-napok megyei versenyei (matematika, helyesírás, szövegértés, angol nyelv, labdarúgóverseny). Májusban gálaműsorral zárjuk az évet.

Minden évben megrendezzük a karácsonyi műsort, a farsangi bált: a szülők-nevelők bálját.

Eredményeink, melyekre büszkék vagyunk:

2006 és 2009: nyertes HEFOP 3.1.3. pályázat

2009: Erőszakmentes és egészségtudatos iskola cím elnyerése

2009: C2E „Elkötelezettség a Kiválóságért” minőségi díj elnyerése

2010: Előminősített referencia iskola cím elnyerése

2011: Örökös Ökoiskola cím elnyerése

2012: KEOP 6.1.0/A nyertes pályázat

2012: TÁMOP 3.1.7. nyertes pályázat